Ugrás a tartalomhoz

Kaszab István az Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar klarinétosa, segítője

(1928. március 27. - 2021. december 14.)

Gyenes Béla az Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar szaxofonosa

(1962. április 15. - 2020. február 5.)

Búcsúzik a zenekar

Hosszan tartó betegséget követően, 58 éves korában elhunyt Gyenes Béla. A népszerű szaxofonos három turnén is kísérte a bársonyos hangjáról ismert világsztárt Barry White- ot, de láthattuk, hallhattuk őt a Bon Bon, az R-GO, a Rapülők, az Emberek, az Unisex vagy éppen a Studió Dixiland- el játszani. Kerületünkhöz pedig a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar révén kötődött, akikkel olyan sikeres fellépéseken szerepelt, mint a Balatonföldvári Fúvóstalálkozó, a Nemzeti Színházbeli lemezbemutató koncert, a Minősítő és Karácsonyi hangverseny vagy a Stefánia Palotában adott könnyűzenei koncert, melyeken mind maradandót alkotott. Amennyiben ideje engedte, Péntek János karmester hívására minden alkalommal szívesen és nagy lelkesedéssel csatlakozott a csepeli fúvószenekarhoz, zenei professzionalizmusához meglehetős szerénység és alázat társult, megtalálta a hangot a zenekar tizenéves és megéltebb korú tagjaival is. Gyenes Béla és Szolnoki Péter (Bon Bon együttes) közös vendégszereplései a csepeli fúvósokkal élményszámba mentek, amit szerencsére már néhány hanghordozó is őriz. Sajnos mostantól kizárólag onnan élvezhetjük kiváló játékát és emlékezhetünk rá.

írta: Légrádi Gábor

Gyenes Béla

Tódor Márton Róbert az Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar trombitása

(1981. július 08. - 2019. október 21.)

"Csak írj valami szépet a zenekarról"

Milyen furcsa ez Marci...

Tudod, nekem soha életemben nem volt gond a fülemmel, se kiskoromban, se később a suliban, sőt már felnőttként sem, de tegnap... Tegnap teljesen bedugult a bal fülem. Nem is értettem mi történt, nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, bántóan hatott, kellemetlenül érintett, teljesen úgy éreztem magam, mint aki elveszített valami rendkívül fontosat! Aztán, aztán ma reggel kinyitottam a Facebookot és azt kellett olvasnom,hogy veled is valami olyasmi történt, ami még soha, de soha! Elmentél! Idejekorán oda, ahonnan sajnos még senki sem jött vissza. Estére nekem az orvos helyrehozta a fülemet, de hiába nézem, kémlelem a híreket, a Facebook oldaladat, téged sajnos nem hozott vissza senki és semmi erre a világra! Helyette száz és ezerszám özönlenek a részvétüzenetek.

Engedd meg, hogy egy kicsit még elidőzzem "itt a társaságodban", remélem nem haragszol, aztán kénytelen-kelletlen én is utadra engedlek.

- Segíthetek? kérdeztem néhány évvel ezelőtt a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar Lengyelországi turnéjának első napján, amikor megláttalak cipekedni azzal a temérdek cuccal a buszból kikászálódva. Mindkét kezedben hangszer, a hónod alatt meg valami kottatartó (bocs, de nagyon jól tudod, hogy nem mozgok túlzottan otthonosan a zenei kellékekkel kapcsolatos kifejezésekben...) Szóval egy puttonyos télapó elbújhatott volna mögötted annyi cucc volt nálad, mégis így szóltál fülig érő szájjal: - Á dehogy! hagyd csak, megoldom, te csak írj valami szépet a zenekarról! - mondtad és már mentél is tovább. Mosolyogtam és miután végeztél, a többiekkel közösen legurítottunk néhány sört az utazás fáradalmait kompenzálva, ahol jókat beszélgettünk, megismertük kicsit jobban is egymást. Megtudtam, hogy a nagy, szakállas emberben egy hatalmas szív dobog, egy igazi jótét lélek, akit a zenén kívül bizony még a jó öreg Trabantok is lázba hoznak. Akadt jó néhány közös témánk hajnalig...

Tudod Marci, van mire emlékezni: a csepeli fellépések (hóban, fagyban, esőben, sárban, vagy éppen rekkenő hőségben a Szent Imre tértől a Radnótin át a sétányokig és vissza) a Munkásotthon- beli és a királyerdei próbák, a Balatonföldvári Térzene Fesztivál hatalmas közönségsikere, a lengyelországi (Wolomin) egészen megható és felemelő pillanatok, a Nemzeti Színház- beli fantasztikus fellépés, a Bogányi vagy éppen a főváros egyik külső kerületének zeneiskolájában történt lemezfelvétel, ahol Szolnoki Petiékkel együtt poénkodva ütöttük el a szünetek perceit.... Ezen kívül is persze van még száz meg száz, de nekem ezek különösen "megvannak", itt legbelül!

Ma telefonon hívtam (Péntek) karnagy urat, aki nem nagyon találta a szavakat. Nem, ő sem tudja még felfogni a megváltoztathatatlant... Szinte azonnal és egyszerre mondtuk a telefonba: Marci volt az együttes motorja, pótolhatatlan veszteség! És igen felemlegetődtek a cáfolhatatlan állítások: a Marcira mindig lehetett számítani, a Marci ott segített, ahol tudott és igen, a Marci zenészként is a legjobbak közé tartozott, de ha kellett akkor cipekedett és bizony nem nagyon tudtunk fejből senkit, akivel ne lett volna jóban vagy olyat akivel véresen komolyan összerúgta volna a port! És valóban, a Marci ilyen! volt... :( Meglehetősen régen beszéltünk ugyan, engem sajnos - nem önszántamból- elsodort az élet a zenekartól, de születésnapkor, névnapkor, jelesebb alkalmanként köszöntöttük egymást, s én mindig örültem, hogy nem feledkeztünk meg egymásról.

Olykor - olykor pedig elfog(ott) a nosztalgia a zenekar iránt, a CSAPAT (így csupa nagybetűvel) iránt, aminek Marci valóban a MOTORJA volt, így csupa nagybetűvel, s biztosan nagyon nehéz lesz nélküle!

Valahol a világon ma is biztosan felhangzik az Il Silenzio, kár, hogy már nem te játszod, de most a TE tiszteletedre szól!

Isten veled Marci, odafenn biztosan megkereslek! :'(

írta: Légrádi Gábor

Tódor Márton Róbert